Az alábbiakban az IPA néhány kulcsfontosságú kategóriájának magyarázata következik, valamint a szimbólumok és a hozzájuk tartozó szópéldák példái:
Magánhangzók:
A magánhangzók olyan beszédhangok, amelyeket a hangszalagok jelentős szűkület vagy záródás nélkül állítanak elő. Ezek alkotják a szavak szótagjainak magját.
- /iː/ mint "répa"
- /æ/ mint "macska"
- /ɑː/ mint "apa"
- /ʌ/ mint "csésze"
- /eɪ/ mint "nap"
- /ɔː/ mint a "törvényben"
- /uː/ mint "kék"
- /oʊ/ mint "go"
Difthongok:
A kéthangzók két magánhangzó kombinációi ugyanazon a szótagon belül.
- /aɪ/ mint "idő"
- /aʊ/ mint "hogyan"
- /ɔɪ/ mint "fiú"
- /eə/ mint "pár"
- /ɪə/ mint "közel"
Mássalhangzók:
A mássalhangzók olyan beszédhangok, amelyeket a hangszálak légáramlásának akadályozása vagy beszűkülése révén állítanak elő.
- /p/ mint "pat"
- /b/ mint "bat"
- /t/ mint "tap"
- /d/ mint a "kutya"
- /k/ mint a "macska"
- /g/ mint "kecske"
- /f/ mint "fan"
- /v/ mint "van"
- /θ/ mint a "think"
- /ð/ mint "ez"
- /s/ mint "sip"
- /z/ mint "zip"
- /ʃ/ mint "ő"
- /ʒ/ mint a "measure" (mérték)
- /tʃ/ mint "templom"
- /dʒ/ mint "bíró"
- /m/ mint "man"
- /n/ mint "nem"
- /ŋ/ mint "énekelni"
- /l/ mint "ajak"
- /r/ mint "vörös"
- /j/ mint "igen"
- /w/ mint a "nedves"
Orrszívók, folyadékok és csúszók:
Az orrhangok (leengedett lágy szájpadlással keletkező hangok), a folyadékok (a szájban részlegesen összeszűkülő hangok) és a siklók (hangok, amelyek fokozatos átmenetet képeznek egyik hangról a másikra) teszik teljessé a mássalhangzó hangok sorát.
Ne feledje:
- A szimbólumokat az IPA jelölésnél ferdehajlatok (/ /) zárják.
- A szögletes zárójeleket [ ] gyakran használják a szavak fonetikus átírására, amelyek inkább a tényleges kiejtésen alapulnak, mint a szabványosított szótári helyesíráson.
- Az IPA-t úgy tervezték, hogy bármilyen nyelv hangjait képes legyen ábrázolni, ezért előfordulhat, hogy egyes szimbólumok bizonyos nyelvekben nem léteznek.
Ne feledje, hogy a kiejtés a különböző nyelvjárásokban és dialektusokban eltérő lehet, így bár az IPA értékes támpontot nyújt, a ténylegesen előállított hangok eltérhetnek.
A brit fonetikus ábécé, más néven brit fonetikus ábécé vagy NATO-fonetikus ábécé nem különbözik a beszédhangok átírására használt szabványos nemzetközi fonetikus ábécétől (IPA). Fontos azonban megjegyezni, hogy a brit fonetikus ábécé és az IPA különböző célokat szolgál, és különböző kontextusokban használják.
1. Nemzetközi fonetikus ábécé (IPA)
Az IPA egy átfogó szimbólumrendszer, amelyet a beszédhangok szabványosított ábrázolására használnak. A világ nyelveiben megtalálható beszédhangok széles skáláját fedi le. Nyelvészek, nyelvtanulók és szakemberek használják az IPA-t a szavak pontos kiejtésének átírására és a különböző nyelvek hangtani tulajdonságainak elemzésére.
2. Brit fonetikus ábécé (NATO fonetikus ábécé)
A brit fonetikus ábécé, más néven NATO-fonetikus ábécé, a rádió- vagy telefonos kommunikációban használt kódszavak összessége, amelyekkel szavakat vagy üzeneteket írnak le. Célja a világos és egyértelmű kommunikáció biztosítása, különösen olyan helyzetekben, ahol az egyes betűk torzításával, zavarásával vagy félreértésével kapcsolatos problémák merülhetnek fel. Az angol ábécé minden egyes betűjéhez egy-egy szó tartozik a brit fonetikus ábécében, hogy segítse a szavak helyesírását.
Például ahelyett, hogy a "B"-t "méh"-nek mondanánk, az angol fonetikus ábécé a "Bravo" szót használja. Ez segíthet elkerülni a félreértéseket, mivel az olyan hasonlóan hangzó betűk, mint a "B" és a "D" könnyen összetéveszthetők telefonon vagy rádión keresztül.
Íme néhány példa a brit fonetikus ábécére:
- A: Alpha
- B: Bravó
- C: Charlie
- D: Delta
- E: Echo
- F: Foxtrott
- G: Golf
- H: Hotel
- I: India
- J: Júlia
- K: Kiló
- L: Lima
- M: Mike
- N: november
- O: Oscar
- P: Papa
- Q: Quebec
- R: Rómeó
- S: Sierra
- T: Tangó
- U: Egységes
- V: Victor
- W: Whiskey
- X: röntgen
- Y: Yankee
- Z: Zulu
Összefoglalva, az Egyesült Királyság fonetikus ábécéjét a kommunikációs kontextusban használt egyértelmű helyesírásra, míg az IPA-t a nyelvek közötti pontos fonetikus átírásra és a beszédhangok elemzésére használják.
Az angol fonetika az angol nyelvben használt hangok, azok keletkezésének és érzékelésének tanulmányozása. Ez a nyelvészet egyik területe, amely az angol nyelvben előforduló beszédhangok és azok mintázatának megértésére, valamint arra összpontosít, hogy ezek a hangok hogyan lépnek kölcsönhatásba a beszédben.
Íme néhány kulcsfogalom és szimbólum az angol fonetikában:
1. Fonémák
A fonémák a hangok legkisebb megkülönböztető egységei egy nyelvben. Ezek az alapvető építőelemek, amelyek megkülönböztetik a szavak jelentését. Például a "pat" és a "bat" szó /p/ és /b/ hangjai különböző fonémákat képviselnek, mivel ezek megváltoztathatják a szó jelentését.
2. Allofonok
Az allofonok egy fonéma olyan változatai, amelyek nem változtatják meg a szó jelentését. Ezek olyan tényezők alapján különbözhetnek, mint az akcentus, a dialektus vagy a környező hangok. Például a "pat" /p/ hangját a különböző angol nyelvjárásokban kissé eltérően ejtik.
3. Magánhangzók és mássalhangzók
Az angol nyelvben sokféle magán- és mássalhangzó van. A magánhangzók a hangszalag jelentős szűkület nélkül keletkeznek, míg a mássalhangzók valamilyen szűkületet vagy záródást igényelnek. A magánhangzókat általában a szájban elfoglalt helyzetük (magas, középmagas, mély) és az jellemzi, hogy az ajkak lekerekítettek vagy lekerekítetlenek.
4. Az angol hangok IPA-szimbólumai
A nemzetközi fonetikai ábécé (IPA) szimbólumkészletet használ az angol nyelv különböző hangjainak ábrázolására.
A címen. Angol Al Fresco örömmel segítünk Önnek a fonetikus ábécével, a nyelvvel kapcsolatos kérdéseiben, és sok fonetikus példát is adunk, hogy jobban megértse. Tekintse meg tanfolyamainkat.
